Závada Pál Kossuth- és József Attila-díjas író, a Déry Tibor Alapítvány elnöke laudációjában így ír Deczki Sarolta évekig tartó kutatásának kötetbe foglalásáról:

„Deczki Sarolta pályájának eddigi csúcsa minden bizonnyal a nemrég megjelent Tar Sándor-monográfia, hosszú évek munkájának eredménye. A szerző feltehetően alaposan megküzdött könyvének senkihez nem hasonlítható hősével csakúgy, mint Tar kivételes munkásságával, de az is átüt a sorokon, hogy igazán élvezte ezt a küzdelmet. És mindvégig magabízó öntudatossággal képviselte a kendőzetlen szembenézésnek azt a pozícióját, amelyből úgy tárhatja föl ennek az írónknak – illetve hajdani kollégánknak, kortársunknak – az emberi esendőségét, nyomorúságát, bűnét és keserves bukását, hogy közben szakmai mércéje rendületlen marad, hogy nyilvánvalóvá tegye, miért is van páratlan jelentősége ennek az életműnek. Márpedig Tar Sándor halála óta mintha egyre kényelmetlenebb volna belehelyezkedni ebbe a pozícióba, mintha az utókor túlontúl feszengene attól, hogy ilyen zűrzavaros körülmények közül, ennyire mélyről próbáljon maradandóan értékeset kiemelni magának.”