Bognár Katalin – Kiscsatári Marianna: Wormser Antal fotóriporter kor-lenyomatai 1957–1981
Wormser Antal (született Budapesten, 1931. április 20-án) 2007-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott több ezer fénykép-negatívot az Esti Hírlapnál készített fotóriporteri munkáiból. A korábban a Népszabadság-archívumból hozzánk került Wormser-negatívokkal együtt így már közel 40.000 felvételt őrzünk a riportertől a gyűjteményünkben. Több évtizedes munkásságával, számtalan kitűnő és kordokumentáló képével Wormser Antal a magyar fotóriporter szakma egyik jeles képviselője.
Wormser a háború alatt tragikus módon vesztette el szüleit (édesapja munkaszolgálatosként halt meg, édesanyját 1944 decemberében a Dunába ölték), egyedül kellett megtalálnia saját útját. Tanulás mellett hol virágboltban, hol cipőboltban dolgozott kifutóként, majd 1947-ben kimaradt a Madách Gimnáziumból. (Később leérettségizett és 1964-ben közgazdász diplomát szerzett). 1947-ben Halmy Béla Kálvin téri fotóműtermében lett inas, itt ismerkedett meg a fotográfiával. Ezt követően a Ganz Villamossági Gyár üzemi fényképésze volt, ahol Linhof fényképezőgéppel műszaki felvételeket készített, illetve az üzemi lap számára Leicával fényképezte a munkafolyamatokat, eseményeket. 1951–54 között a katonai szolgálata idején a fotóosztályon dolgozott.
Az 1950-es években a Világosság és az Esti Budapest című lapoknál dolgozott. Az 1956-os forradalom idején a Dudás József neve alatt megjelenő Magyar Függetlenség képszerkesztője és fotóriportere volt. 1957-től 1965-ig főállásban a Népszabadság című lapnak dolgozott. Az újságnál néhány vezető szemében 56-os szerepvállalása nem merült feledésbe, ezért helyzete egyre lehetetlenebbé vált. 1965-ben hét hónapig feketelistán volt, képei csak mások neve alatt jelenhettek meg a Szabad Földben. Az Esti Hírlaphoz 1966-ban vették fel, ahol 1991-es nyugdíjazásáig vezető fotóriporterként és rovatvezetőként dolgozott. Főállása mellett Wormser üzemi lapoknak is fotózott: sorra készítette többek között a Május 1. Ruhagyár, a Fővárosi Kisipari Szövetkezet és a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár mindennapi munkájáról az életképeket. Dolgozott képszerkesztőként a Budapester Rundschaunál, fényképezte a Budapesti Nemzetközi Vásár eseményeit és kiállításait a vásári lap számára, de számtalan divat- és reklámfotó is kikerült a kezei közül. A nyolcvanas években recept- és szakácskönyvek számára gasztronómiai felvételeket is készített. 1994 óta Wormser Antal „kétlaki” életet él: az év egy részét Kanadában tölti, ahol gyermekei és unokái élnek, de a késő tavaszi-nyári hónapokban feleségével Magyarországon tartózkodik.
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában a Népszabadság felvételeket 1963 novemberéig őrizzük (a későbbi felvételek a lap archívumában találhatók). 1957 és 1963 között Wormser 2568 (!) riportot készített a lap számára. Munkái az élet minden területére kiterjedtek: protokoll-felvételek, utcai zsánerképek; a termelés, a kultúra, a divat, az oktatás képei sorakoznak az életműben. Kollégáival (Rév Miklós, Váradi Ibolya, Kéri Dániel) együtt járta a budapesti és a vidéki helyszíneket, képekben tudósított az „épülő szocializmusról”, az emberek életéről. Az 1950-es évek végén a fotóriporter nevét csak ritkán tüntették fel, megfigyelhető azonban, hogy 1960-tól egyre gyakrabban közöltek névvel több képből álló fotóriportot is. Valószínűleg Rév Miklós rovatvezetőnek köszönhető, hogy a fotósok megbecsültsége növekedni látszik.
Az Esti Hírlap számára készült Wormser-felvételek a szocialista Magyarország széles keresztmetszetét mutatják be. A kulturális események, a folyamatban lévő és befejezett építkezések, a politikai protokoll események felvételein az ismert személyek mellett megfigyelhetőek a mindennapi emberek gesztusai, öltözködése, valamint a munka- és lakókörülmények. A kor elvárásainak megfelelően természetesen minden lapszám tartalmazott az épülő szocializmust bemutató termelési riportot gyárakból, üzemekből vagy éppen egy állami gazdaságból, termelőszövetkezetből. Az érdekes hírek (pl. közúti balesetek, ünnepségek stb.) illusztrálásaként készült fotókon tanulmányozhatjuk az épített környezet és a tárgyi kultúra változásait is. Utcai zsánerek, aktuális időjárási helyzetképek (kánikula, árvíz, hóvihar), a felnőttek világa mellett a gyerekek hétköznapjai otthon, iskolában, óvodában, utcán, játszótéren szintén megjelennek. Wormser elsősorban a főváros fotóriportere volt, de a több ezer negatív között találhatunk vidéki, sőt külföldi (pl. 1970. június – London) riportokat is.
