KIRAKATBAN A GYŰJTEMÉNY

Csákány István: Suspended (2010)
Megtekinthető: 2021.02.15. -02.21.

Ezen a héten Csákány István Suspended című, 2010-ben készült alkotásával folytatjuk mini kiállításainkat.  Csákány István 1978-ban született Sepsiszentgyörgyön, 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, jelenleg Düsseldorfban él és dolgozik, a hazai képzőművészeti színtér egyik fontos alakja. Műveivel rangos közgyűjteményekben találkozhatunk, a maastrcihti Bonnefantenmuseum, a MUDAM Luxembourg és a Ludwig Múzeum gyűjteményében is, kiállításainak a legfontosabb hazai és jelentős nemzetközi intézmények adtak otthont. 2010-ben a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége a Bernsteinzimmer (Borostyán szoba) című művéért AICA - díjjal jutalmazta, 2012-ben meghívást kapott a világ egyik legfontosabb képzőművészeti seregszemléjére, a kasseli Documentára, melyen az egyszerre monumentális és meghökkentően részletgazdag Ghost Keeping című installációval szerepelt. 2018-ban a dunaújvárosi közönséget is elvarázsolta, Robert Olawuyi képzőművésszel közös, nagyszabású kiállításán, melyen többek között egy szenzációs élményt nyújtó, grandiózus épített alkotását, a Sivatag című, hatalmas, ugyanakkor aprólékos gonddal kidolgozott, fából készült installációt is láthatta a közönség.

A Suspended című fametszet erőteljes fekete-fehér színkontrasztjával és nyugtalanítóan geometrizáló vonalhasználatával kivitelezett csoportjelenete első pillantásra egy verekedés, egy lincselés pillanatát idézi. Mintha megpróbálná feltartóztatni a bottal lesújtani készülő férfialakot az őt körülvevő három figura.  A képen látható, meglehetősen drámai helyzet azonban ennél sokkal különösebb: a csoport tagjai között ugyanis egy szobor férfialakja csapja be a szemünket: valójában a kép férfi szereplői a kígyóra lesújtó bronzkolosszust igyekeznek egy faládába bevonszolni. Erőszakról, lincselésről, tehát szó sincs – drámáról, emberi bűnről viszont annál inkább.

A fametszet alapjául egy archív fotó szolgált, mely azokról a munkásokról készült, akik elmozdítják Pátzay Pál szobrászművész Kígyóölő (1947) című szobrát Budapesten. 1949 áprilisában, néhány órával a hivatalos szoboravató ünnepség előtt a művet a városvezetés utasítására eltávolították a neki szánt helyéről, majd éveken keresztül raktárban tartották.

Pátzay kígyóval viaskodó férfialakját Raul Wallenberg emlékművének szánta; a II. világháború alatt Budapesten dolgozó svéd diplomata zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Ekkor Pátzay Pál is részt vállalt az emberéletek megmentésében: üldözötteket bújtatott kőbányai műtermében, melyért később (csak úgy, mint Wallenberg) megkapta Izrael állam nem zsidóknak adható egyik legnagyobb kitüntetését, a Világ Igaza elismerést. A szobrot, mely az emberiség gonosz feletti győzelmét szimbolizálja a hatalom cenzúrázta, és elpaterolta a fővárosból. A Kígyóölőt 1952-ben Debrecenben állították fel, a Biogal (ma TEVA) Gyógyszergyár épülete előtt, megfosztva az eredetileg hozzá tartozó Wallenberg-dedikációtól, hogy senki se tudja, kinek állít emléket, s miért. A feliratot napjainkra duplán pótolták: a gyógyszergyár megbízásából a szöveg felkerült a szobor talapzatára és az eredeti Pátzay-féle dedikáció reliefje is visszakerült a szobor mellé.

Csákány István művének fontos eleme a jelenet mellett olvasható szöveg: a fametszet méretarányával vetekedő, vörös képmezőbeli fehér felirat: SUSPENDED – jelentése felfüggesztve, mely a fosztottság, az inaktivitás kényszerű állapotára, egy merev, élhetetlen, jogtalan státusz felelősségének terhére is figyelmeztet.

Kudász Gábor Arion: Reichstag, Berlin (2007)
Megtekinthető: 2021.02.22. - 02.28.

Február utolsó hetében Kudász Gábor Arion fotónyomatát mutatjuk be mini kiállítás-sorozatunkban: a Reichstag, Berlin című alkotás a művész és a Faur Zsófi Galéria ajándékaként került az ICA-D gyűjteményébe.

Kudász Gábor Arion 1978-ban született Budapesten, a fővárosban él és dolgozik. 2003-ban végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem Fotográfia szakán, ahol 2016-ban doktori fokozatot szerzett. 2003 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója, jelenleg adjunktusként vezeti a mesterképzést. Rendszeresen publikál folyóiratokban, művészkönyveket jelentet meg, kiállításokon vesz részt. Munkásságát számos elismeréssel honorálta a hazai- és nemzetközi szakma, 2013-ban Balogh Rudolf-díjjal, 2015-ben Capa Nagydíjjal jutalmazták. Dokumentarista szellemiségű, megrendezett elemeket is ötvöző művei középpontjába az emberi jelenlét lenyomatait, az emlékezés mechanikáját, ember és természet kölcsönhatását állítja.

A Reichstag, Berlin az Environmental című, 2003 és 2008 között készített fotósorozat egyik kiemelkedő darabja. Ennek a műcsoportnak az egyik legfontosabb jellemzője az ember alkotta csoportjelenet megragadása és vizsgálata. A fotósorozat darabjain az ember tömegben történő ábrázolása változatos helyszíneken és helyzetekben történik.

Miért gyülekezik az ember, és milyen természetű az a képződmény, mely az egyéniségek csoportba, majd tömegbe rendeződésekor létrejön? Milyen érzéseink, belátásaink vannak akkor, amikor egy már lezárult tömegesemény vizuális kommunikációjával van dolgunk? Kritika, irónia, távolságtartás vagy éppen együttérzés ébred bennünk a képeket látva?

Kudász Gábor Arion gyűjteményünkben szereplő c-printje a művészi beavatkozás szándéka nélkül, a hétköznapok valóságából emel ki egy életképet: a berlini Reichstag épülete előtt sorban álló turistákat örökíti meg. A Németország szövetségi parlamentjének otthont adó épület 1894-ben nyitotta meg kapuit, és az 1933-as tűzvészig funkcionált a Német Birodalom parlamentjeként. 1999 óta újra a német törvényhozás épülete, Norman Foster, világhírű építész tervei alapján történt újraépítése óta. Küldetését a homlokzatán felirat hirdeti: „Dem Deutschen Volke”, azaz: „a német népnek”. A mai német parlamentet Bundestag néven ismerjük, így határolva el elődjétől, a Reichstagtól, amely korábban nem csak az épületnek, hanem a benne ülésező törvényhozó testületnek is a neve volt. (Forrás: Wikipédia)

Kudász Gábor Arion műve egy hétköznapi, szinte képtelenül természetes jelenet, a sorban álló és belépésre váró turisták ábrázolásával engedi ki a múlt szellemeit a palackból, megannyi emléket, sebet, félelmet is a felszínre hozva.

Kiss Ervin Gábor: Madár II. (2003)
Megtekinthető: 2021.03.01.-03.07.

A tavasz első hetében egy szomorú esemény apropóján, rendhagyó módon folytatjuk kirakati kiállításainkat. 2021. február 27.-én elhunyt Kiss Ervin Gábor festőművész, a dunaújvárosi képzőművészeti élet szeretett és megbecsült alakja. Fájó hirtelenséggel bekövetkezett halála a Kortárs Művészeti Intézet és a dunaújvárosi művészközösség számára is megrendítő veszteség.  Az Uitz Terem kirakatában ezúttal nem a gyűjtemény újabb darabját mutatjuk be, hanem Kiss Ervin Gábor Madár című festményével tisztelgünk a művész emléke előtt.

Kiss Ervin Gábor az akkor még Sztálinvárosnak nevezett Dunaújvárosban született 1952-ben. Noha rövid ideig a közeli Kisapostagon élt, valójában soha nem szakadt el a várostól. Ő is azon alkotók közé tartozott, akik a hetvenes évektől részt vettek a Koffán Károly alapította Koffán-kör, majd a Birkás István vezette Amatőr Műhely tevékenységében.

1979 és 1983 között rendszeresen látogatta a Magyar Képzőművészeti Főiskola kurzusait: itt Vecsey Csaba útmutatásai voltak számára a legfontosabbak. Hivatásos művésszé 1999-ben vált, amikor elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagságát.

Kiss Ervin Gábor a nyolcvanas évektől folyamatosan szerepelt a dunaújvárosi és a megyei képzőművészeti színtér seregszemléin; rendszeresen kiállított a Dunaújvárosi- és a Fejér Megyei Tárlatokon. De műveivel önálló kiállítások keretében is találkozhatott a helyi közönség a város fontos kulturális intézményeiben az elmúlt évtizedekben: a Munkásművelődési Központban (1993), az Intercisa Múzeumban (1995) és a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában (1996).  2006-ban elnyerte a Fejér Megyei Közgyűlés díját.

A Kortárs Művészeti Intézet két alkalommal adott otthont Kiss Ervin Gábor egyéni kiállításának: 2008-ban Zólyom Franciska művészettörténész rendezett retrospektív tárlatot a festőművésznek, 2014-ben Zsinka Gabriella kurátor állított össze egy tematikus válogatást az életműből.

Az utolsó ICA-D-s kiállítás évében, 2014-ben Kiss Ervin Gábor munkásságát Pro Cultura Intercisae-díjjal ismerték el. Alapító tagja volt az Újpart Képző-és Iparművészek Egyesületének, rendszeresen részt vett az egyesület alkotótelepein, kiállításain. E mellett köztéri munkája a dunaújvárosi Római Katolikus Templom secco-jának újrafestése.

Kiss Ervin Gábor 2007-től 2011-ig a Kortárs Művészeti Intézet munkatársa volt, az ICA-D kiállításainak építési munkálataiban az ezt követő években is szívesen segédkezett; hozzá fordultunk a különleges pontosságot, türelmet és precizitást igénylő installációs feladatokkal, mert mindig alapos, finom munkát adott ki a kezéből. Ma elszorult szívvel nézzük a megnyitókról készült fotókat, és tudjuk, hogy hiányozni fognak a művészetről, a város szellemi életéről folytatott, sokszor tétova csöndbe hajló beszélgetéseink, a Vasmű úti összetalálkozások és elköszönések. Hiányozni fog Gabi.

„Örök érvényű dolgok foglalkoztatnak, mint a napfelkelte, naplemente. Nincs állandóság, képlékenyen kezelem a témát. Gyakran változtatok rajta munka közben, mire kész lesz.” – fogalmazta meg 2004-ben a művész azt az ellentmondást, ami a művei tartalmát, illetve a témát inspiráló jelenségeket, valamint azok feldolgozását jellemzi. Később így folytatja: Képeimet nem zárom le, nyitva hagyom az emberek felé, hogy ők vigyék tovább a saját képzeletük szerint…”

„…Kiss Gábor az elveszett édent teremti újra, művei így nem csupán esztétikai minőségükben vizsgálhatók, (…) de a képek poétikai funkciója is elvitathatatlan: az alkotó mesél. Nem az ökobúvárok természetimádatával közelít, nem harcos panteizmussal operál – Kiss Gábor emberközpontú világot ábrázol, ahol azonban az emberi minőséget át- és áthatja a természettel való egyesülés elementáris vágya. És néhol ennek a vágynak a kiélhetetlensége, kudarcra ítéltetettsége. (…) A tovatűnt éden kaotikus, organikus rendje helyett a riasztó összevisszaság – pontos látlelet, kor- és kórkép…”
 (Nyulasi Zsolt)